Ezen az oldalon "köz-érzeti" írás olvasható.

 

 

 

Nem jártam még Wettenbergben.

 

 

 

 

    Ajánlom legalább elgondolkozni rajta azoknak, akiket érdekel lakóhelyünk állapota, fejlődése, jövője. És ajánlom azoknak is, akiket nem érdekel. És ajánlom Polgármesterünknek is, mert saját bevallása szerint fejlődő képes (nevelhető).

Bízom benne, hogy így is van.

 

Megvallom, sajnálattal…

 

    Megvallom, sajnálattal bár, hogy nem jártam még Wettenbergben. Még mindig nem.  Itt a messzi távolban  nem tudom elképzelni (de húsz évvel ezelőtt sen tudtam), hogy gondozatlan, ápolatlan, netán felveri a gaz.

Mindez arról jutott eszembe, hogy kinéztem a kert végére. Nameg arról, hogy Polgármesterünk járt, méghozzá többször is. (Ha viccelni volna kedvem: lassan már úgy jár oda, mintha haza menne.)

 

    Félre ne értse senki, nem sajnálom tőle, nem is irigykedem. Sőt, alapállásból örülök is neki. Ez egyébként eléggé régről van bennem (mármint, hogy örülök, ha a telelepülés Polgármestere, Képviselői, és más Prominensei látogatást tesznek a testvériség jegyében).

 

Jól emlékszem…

 

    Jól emlékszem a   kezdetekre, a partner kapcsolat felvételére, majd az azt követő egyre gyakoribb látogatásokra és viszont-látogatásokra. Sokan mondták (több közeli ismerősöm is), hogy „á, minek az, csak a drága pénzt költik”, „ persze, a mi pénzünkön zabálnak” és sorolták így tovább.

    Én meg azt mondtam, hogy „Ne sajnáljátok a pénzt, ne irigykedjetek, én örülök neki. Mert csak látják, hogyan is néz ki egy  falu ott a messzi Németországban. Aztán, ha hazajönnek és körülnéznek, talán észreveszik a különbséget. Aztán, hátha a tettek mezejére lépnek és rendbe teszik kicsit a falut, lekaszáltatják a gazt, összatakaríttatják az utakon még nyáron is vastagon lévő téli homokot (ez teljesen olyan mint a por), letakaríttatják az utolsó esőzés nyomát (kavics és sárnyomok), netán még virágokat is fognak ültetni.

    De ha mindez nem kövezkezik be, akkor talán a wettenbergiek viszont- látogatásakor, mikor büszkén mutatják a mi falunkat a vendégeknek, mégiscsak ébred valamiféle szégyenérzet és aztán lehet, hogy mégiscsak rendet rakatnak.”

Szóval, így érveltem.

 

Idővel, végül láttuk…

 

    Idővel (többszöri oda-vissza utazgatás után), végül láttuk, hogy volt valami beteljesedő igazság abban, amit mondtam. Ugyanis a falu (az akkori körülmények és pénzviszonyok között mérve) valóban elkezdett szépülni és fejlődni.

    Persze, akkor sem egy fecske csinálta a nyarat! De mégis kellett hozzá egy olyan ember, mint Zink Imre, akit nem véletlenül, de a Rendszerváltás után „független” indulóként is megválasztott a falu. Mert a lakosok ismerték és elismerték a munkásságát, szorgalmát, rátermettségét. És tudták, hogy idevaló, közülük való, ismeri a vidéki embert és életét. És tudták azt is, hogy a tekintélyét nem a „hatalma” fogja megadni, hanem az már van neki. Na és kellettek azok a munkatársak is mellé, akikkel együtt lehetett (és tudott is) dolgozni a faluért, az emberekért.

 

Kis kitérőként…

 

    Kis kitérőként említem, de emlékszem arra is, hogy a 80-as években, a 90-es évek első felében (a Zsámbéki Szombatok, majd Nyári Színház  és Vezetője, a Lámpamúzeum és „Igazgatója” -és elnézést kérek, hogy itt most másokat nem említek, pedig jónéhányan voltak- nagyban hozzájárultak) Zsámbéknak országosan jó híre lett! 

    Elég sokat jártam az országot, és nemigen tudtam olyan helyre eljutni, ahol –számomra is váratlanul- ne tudták volna, hol van Zsámbék, ne ismerték volna a nevezetességeit és ne szóltak volna elismeréssel  („az egy nagyon szép hely”, „jó lehet ott lakni” stb.) róla. Ők látogatóként, átutazóként, jórészt a „külső jegyek” alapján itélték meg, és mondtak véleményt.

 

    Még régebbre, a 70-es évekre visszagondolva, eszembe jut egy kifejezés: „mihaszna ember”.

Ez egy igen mélyértelmű, az illető tudatát, mentalitását, megnyilvánulásait is magába foglaló kifejezés volt.

Legtöbbször arra mondták (mert jól látható külső jelek), akinek a portája (háza, ház előtti utcafrontja, udvara, kertje, földje, szőleje) az átlagtól  (a „normálistól”) eltérően elhanyagolt, rendetlen és gondozatlan volt. Mitöbb, felverte a gaz. A „mihaszna embert” a többiek nem becsülték, nem tisztelték, mentalitását elitélték. És ehhez nem kellett munkakerülő, vagy iszákos legyen az illető.

    A ház külső kicsinosítása, tatarozása abban az időben is elsősorban pénz kérdése volt. Azonban a rend csinálás, az utcafront , kert-föld gondozása, illetve annak elmaradása nem pénz, hanem gondolkodásmód, hozzáállás (agybeli rend vagy rendetlenség) kérdése.

A „mihaszna ember” a munkahelyén (mert volt munkahelye) is felismerhető volt, az agyában lévő rendetlenség azonban gátolta, hogy minőségi munkát végezzen (csak annyit és úgy, hogy ki ne rúgják), a munkahelyén is rendetlenséget hagyott maga után.

 

És hol tartunk…

 

    És hol tartunk ma szeretett településünkön?

Polgármesterünk és Prominenseink sajnos igen rossz „hatékonysággal” járnak Wettembergbe, mármint a  településünkön látható gondozatlanság és „gazhelyzet” tekintetében.

Évek óta azt látom, hogy a település (a szó elsődleges értelmében vett) rendjében nem sikerült valamiféle átütő eredményt elérni, sőt az utóbbi néhány évben inkább visszaléptünk.

Enyhén szólva is felemás a kép, egyes részletekben gondozott, egyes nem is kis részletekben pedig gondozatlan. Az összképet a mindig található gondozatlan részek erősen, időnként teljesen lerontják.

 

    Pedig van nálunk szervezett (a Hivatal által fizetett) gondozás, fűkaszálás. Bárki mondhatja, hogy van,  de itt jön a kérdés: milyen? És arra  a válaszom az, hogy elégséges, időnként és helyenként elégtelen.

A gaz ugyanis nem várakozik, van egy olyan tulajdonsága, hogy nő! Sőt, mivel gondoskodik az utódlásról, az is tulajdonsága, hogy magot hoz, méghozzá igen életképeset!

 

    Tavasztól őszig a település számtalan helyén találni térdig, combközépig és akár derékig érő gaz-tócsákat, gaz-tavakat, gaz-folyókat, amelyek az éppen ott lakók szemében akár gaz-tengernek is tűnnek.

Olyanokat, amelyek messze (és a magasságából itélve akár több hete!) túlhaladják egy jóérzésű, rendszerető ember ingerküszöbét.

 

Jómagam a Malomárok…

 

    Jómagam a Malomárok és környékének vagyok évek óta „szenvedő alanya”. Több, mint egy kilométer hosszúságú, saccintva is 15000 négyzetméterről van szó. Igaz, nem a falu legfrekventáltabb része. Ami ott  különösen az utóbbi 3 évben gondozás címszó alatt történik, az magáért beszél és botrányos.

Ez önmagában is minősíti  a közterület „gazdáját”.

 

    Mivel nem tudtam elnézni, hogy a Hivatal nem, vagy csak elégtelenül gondozza a saját tulajdonát, éveken át magam nyírtam és gondoztam a kert mögötti frontot.  Ketten (Béla szomszédom is) rendszeresen (a fű és gaz növekedési üteméhez is  igazodva) levágtuk, ki-ki a saját, kerti munkára alkalmas fűnyírójával. Ami persze azt jelentette, hogy  különösen az árok nyírásával mindketten alaposan megkínlódtunk

 

    Kitartóan csináltuk. A jó példa sajnos nem lett igazán ragadós, mivel a legtöbben nem is tudnak a kertjükből arrafelé kijutni. De még Polgármesterünk szemében sem, aki elég rendszeresen végigpöfögött arra, és akár még  láthatta is, milyen az egész,  több mint egy  kilométer hosszú gaz-folyam. Azt is láthatta, mi a különbség! Mentegettem magamban: biztosan nem vette észre, másfele kellett néznie éppen (minden alkalommal), az utat kémlelte a nagy forgalom miatt.

 

Az állapotok jellemzésére…

 

    Az állapotok jellemzésére elmondok egy  eszembe jutó epizódot.

A  Zsámbéki Lovas Napok alkalmával (ennek is  országos híre van, öregbíti Zsámbék hírnevét és talán nem utolsó sorban az itt lakóknak is egy színvonalas program!), más parkolási lehetőség híján, akár  száz személyautó parkol le az árok és az úttest közötti sávban.

 

    Évek óta, hogy-hogy nem, de ez alkalomból sincs lenyírva a terület (kivéve mögöttünk), vagyis a Zsámbékra látogatók  első benyomása, és persze az utolsó is elutazáskor az a látvány és életérzés (már amivel benne áll derékig a magzó gaztengerben).

Van, aki szitkozódik (inkább nem idézem), de vannak enyhébb, sőt humoros megnyilvánulások is a kocsiból kiszállva.

 Ime:

-„Papa! Ne tagadd, hogy eltévedtél!”

-„Dehogy tévedtem, hogy mondhatsz ilyet?”

-„Debizony! Azt mondtad, Zsámbékra jövünk és közben Mucsára hoztál!”

 

És ennek a hölgynek igaza volt. A mocsai emberektől pedig elnézést kérek.

 

    A „hozzászólásokat” hallgatva (óhatatlan, mert behallatszik) igencsak röstelltem magam  „valakik” helyett. Tavalyelőtt derékig, tavaly pedig „csak” éppen térdmagasság fölé ért a gaz. Úgy látszik ezzel a javulással is segítették a település vezetői  a Lovas Napok zavartalan és sikeres megrendezését.

 

Meg kell mondjam…

 

    Meg kell mondjam, hogy  bár több évig tartott, de győztek!

El kell ismerjem, hogy a „rendetlenek rendje” győzött  a „rendszeretők rendje” fölött ezen a 40 méteres szakaszon is, a gazfolyam 800-dik folyammétere táján!

    Idén  ( jó okom van rá) nem tudom gondozni a területet, csak közvetlenül a kerítés melletti sávot. Béla szomszédom hócipője pedig egyszerűen tele lett. Heteken át kénytelen voltam, vagyok és leszek kénytelen nap-mint-nap látni azt a számomra elfogadhatatlan (és ocsmány) panorámát, ami az árkon túl van. A magzó gyomok pedig elintézik, hogy a kertművelés a környéken évek múltán se  legyen egyszerű.

 

„Fejétől büdösödik a hal.” Tartja a mondás és némi áthallással lehet mondani, hogy:

„Fejétől gazosodik a település”.

 

    Nem szeretem, ki nem állhatom, nem szívelem, utálom, rühellem,  sorolhatnám tovább is az árnyalatokat.

Választottam belőlük.

Meg kell mondjam, hogy rühellem a rendetlenséget, a gondozatlanságot, a gazt!

És ki nem állhatom azokat, akik nem tesznek ellene a maguk portáján, beleértve a település „mélyen tisztelt” vezetését! (A tisztelet persze, hogy azoknak jár, akik nem támogatják a gaztermesztést.)

    És ugyan mit mondanának a település mai képe láttán a múltból visszatérő zsámbékiak?

Hát, bizony azt mondanák a „ nagy porta” képe láttán, hogy többségében „mihaszna emberek” a „gazdái”!

 

És közben várossá lettünk…

 

    És közben várossá lettünk. Az ehhez szükséges feltételek (főként arra gondolok, ami a lakók életét valóban könnyebbé, jobbá teszik) jónéhány  éve megvoltak. Csak a „kegy” nem érkezett meg. A fejkvóta, persze az is fontos (ha nem a legfontosabb), hiszen a közjót gyarapítja.

Tiszta röhej, de valamikor –majd ha jócskán lezárul ez a korszak- a történészek akár a kényszer-érdek-városiasodás korának is nevezhetik .

 

    Mindenesetre igérgetések helyett elvárom a (most már) Város Vezetésétől, hogy elsősorban a saját  területeiket (az úgynevezett közterületek)  a joggal elvárható módon gondozzák (minimum közepesre!), ezzel is példát mutatva azoknak a Jogi Személyeknek és Magánszemélyeknek, akiknek évek óta hagyják, hogy ne tartsák be az ide vonatkozó  rendeletet. Igaz, saját maguknak is hagyták.

 

Mielőtt bárki elégedetten…

 

    Mielőtt bárki elégedetten  hátradőlne afölötti  örömében (lehet, ezt már meg is tette), hogy (akár városlakóból ismét) városlakó lett, gondolkozzon el, hogy miféle „rend”, vagy „rendetlenség” is van a fejekben?

És ha például Polgármesterünknek sikerül a sajátjában rendet tenni, akkor van esélye annak, hogy újra-újra-újra választva, „valóban”  Polgármesterré váljon.  Akár úgy 15 éve is lehet rá…

 

    Részemről sajnálom, hogy  (legalább is statisztikai alapon, nagy valószínűséggel) nekem már ezt nincs időm kivárni.

 

    No, egyhuzamban elég ennyi, mert lassanként lankad a figyelmetek.

A Földi Béke legyen Veletek!

 

 

Zsámbék, 2010. 07. 17.

 

Brunner József („zsámbéker”)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Nem jártam még Wettenbergben.
Zsámbék város "nem hivatalos" weboldala. - © 2008 - 2024 - zsambekweb.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat